Húsvét Dejtáron, 2022.

Egy volt tanítványom és az unokaöcsém kezdeményezésére és felajánlására valósult meg, hogy személyesen eljutottunk Dejtárra. A régen vágyott mosógép és egyéb adományok mellé a húsvéti ebédhez szükséges pénzt is tudtuk vinni; a Fokoláre Közösség vagyonközösségéből, és egy magán-adakozásból. Szívszorító körülményeket láttunk az egyik helyen. Nagy vágyunk, hogy itt konkrétan segíteni tudjunk, a házban, a házon és a házon kívül. Aki esetleg a kétkezi munkában szívesen részt venne, köszönjük a jelentkezését!

(Ferentzi Éva (30/ 999 53 97), Téglásy Klára (30/ 556 48 56)

Egy ház föltámadása

A Katolikus Rádió 2022.04.01-én az Architek-túra című adásában egy riportot hallhattunk a jelenleg a szegedi férfi fokolár tulajdonában lévő ház szinte mesébe illő történetéről. A házat a korábbi tulajdonosa, Nógrádi Éva ajándékozta a közösségnek. Az észak-német stílusban épült ház azért lett ilyen, mert Éva nagymamája csak akkor volt hajlandó férjhezmenetelekor Szegedre költözni, ha a németországi házuk hasonmását felépítik itt, a Tisza partján.

Ez megtörtént, majd több generáció kihalása után hatéves korában megörökölte. Hosszú a történet, de most az alsó szinten kialakítottak egy közösségi teret, amely sok rendezvénynek ad otthont, a fölső szinten pedig lakószobákat a fokolarinók számára. „Egy ház a benne lakók kifejeződése” – vallják. Istennek terve van a házzal: a közösségi élet. Pl. minden évben karácsony táján élő betlehemet rendeznek a kertben, még Heródes is van. A SZIN /Szegedi Ifjúsági Napok/ alkalmával nem menekülnek el a zajos programok elől, hanem az udvaron krumplit sütnek, behívják a járókelőket, s megkínálják őket. Sokan nem értik, miért kapnak ők most ingyen sült krumplit. Ilyenkor mély beszélgetések is kialakulnak.

Azt érzik mindannyian, hogy „szent ez a hely”. (Barlay Ágnes)

A műsor 6 hónapig meghallgatható: https://www.katolikusradio.hu/musoraink/adas/1/578532

Passió a városért

Virágvasárnap passió előadást szerveztünk Monor központjába. A műsorban szereplők száma 50 fő volt. Ennyi szereplővel nem volt könnyű a próbákat megvalósítani. Az előadás hétvégéjén minden szereplő odaadta az idejét, szeretetét, önfeláldozását azért, hogy meg tudjuk ajándékozni a városban élőket. Nagyon hideg volt a próbákon, de mindenki felajánlotta szenvedését a nézőkért, megtérésükért, és azért, hogy jobban átéljék Jézus szenvedését. A Jézust alakító testvérünk több napon keresztül böjtölt. Vasárnap már reggeltől próbáltunk 17:00-ig. Mindenki nagy szeretettel és türelemmel volt jelen és segítettük egymást. Senki nem panaszkodott, hogy fázik vagy elfáradt. Chiara Lubich   gondolata is erőt adott nekünk: „A motor annyi utat tesz meg, amennyi benzin van benne. Istennek egy műve annyit fejlődik, amennyi fájdalom alakul át benne szeretetté”.

Az előadás után többen elmondták, hogy meghatotta őket. Voltak, akik nem járnak templomba, de az előadásra eljöttek. Sokakon látszott, hogy nagyon megérintette őket Jézus szenvedéstörténete.

(Urbán Ildikó)

Ökumenikus keresztút

Virágvasárnap előtti pénteken, április 8-án nagy-nagy örömünkre ismét együtt jártuk a Tabáni Ökumenikus Keresztutat, a Havas Boldogasszony Plébánia szervezésében. A régi református, evangélikus barátaink, görög és római katolikus új ismerőseink. Minden állomásnál más csoport imádkozott, az énekeket füzetből tudtuk követni. Összeszedett és megható volt: rendőri őrizet, apró gyerekeknek szaladgálás, virágszedés, és a kamaszok és az idősek is vállukra vették a keresztet. Mosoly és ölelés. Hála, hogy együtt lehettünk!

(Téglásy Klára)