Egyházi élet
Kezdetektől fogva sok pap csatlakozott a mozgalomhoz.
Egyikük, aki még a II. Vatikáni zsinat előtt ismerte meg a mozgalmat, így vall: “Csodálkozva fedeztük fel, hogy az evangéliumi szeretet, a kölcsönösségben megnyilvánuló egység, amelyre a mozgalom felhívja figyelmünket, az összes keresztény igazi hivatása: hogy Jézus nevében Isten egyetlen családja legyünk. Nincs ennél nagyobb cél, amire egy pap, az egyház szolgálatára meghívott ember törekedhet.”
Évente nemzetközi, illetve helyi kongresszusokat szerveznek, hogy megosszák személyes életükben és a pasztoráció során szerzett tapasztalataikat, valamint az egység lelkiségének fényénél elmélyítsenek egy-egy teológiai témát.
A lelkipásztori igények miatt általában egyedül élő papok egymással igazi közösséget élnek meg a különböző kommunikációs eszközök segítségével is, Megosztják egymással életüket, megbeszélik programjaikat, tanácsot adnak egymásnak. Egyszóval mindent megtesznek, hogy Jézus valóban közöttük lehessen. Nem annyira egy szervezet ez, mint inkább életstílus.
Amikor papok és laikusok egy plébánián a mozgalom lelkisége szerint élnek, a kölcsönös szeretet tanúságtétele kisugárzik körülöttük, és hatással van az élet különböző területeire.
A közösség tagjai közt jelenlévő Jézus élőbbé teszi a liturgiát, általa többen járulnak a szentségekhez.
A hittan célja, hogy az igét az emberek mindennapi életükben valóra váltsák és hogy többen és jobban részt vegyenek a közösségi életben, megosztva anyagiakat, időt, képességeiket és szükségleteiket is.
VI. Pál pápa bátorítására 1966-ban születtek meg ezek a megújult plébániák.
1986-ban tartott nemzetközi kongresszusukon, amelyen 40 országból 7000-en vettek részt, II. János Pál pápa üzenetében így buzdította az összegyűlt laikusokat és papokat: “Ha mindent megtesztek azért, hogy magatokévá tegyétek a mozgalom lelkiségét, ha szoros egységben éltek papjaitokkal és püspökeitekkel, akkor igazi kovász lehettek plébániáitokon.”
Az evangéliumi élet frissessége és a teljes elkötelezettség vonz sok szerzetest, amikor a Fokoláre lelkiségével, az egység lelkiségével kapcsolatba kerül. Újonnan és jobban megértik saját lelkiségüket, jobban felfedezik saját alapítójukat, nagyobb elkötelezettséggel kezdik el élni és korunk egyházában aktualizálni saját karizmájukat.
Elmélyül egységük elöljárójukkal, és igazi közösség valósul meg a különböző rendek között
“Amikor Jézus azt mondta: ’Ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük’, ebbe beletartozik az is, hogy ’ahol egy ferences és egy bencés, vagy egy karmelita és egy jezsuita vagy egy bencés… összejönnek az én nevemben, ott vagyok’.
Ennek az a következménye, hogy a Vele való találkozás által a ferences jobb ferences, a bencés pedig jobb bencés lesz.”
1966 óta működik a papok képzési központja, jelenleg Firenze mellett, valamint 1984 óta a Fülöp-szigeteken is. A szerzeteseknek illetve a szerzetesnőknek kilenc működő, illetve kialakulóban lévő lelkiségi központja működik világszerte a mozgalom egy-egy városkájában.
1975 óta rendezik meg a Fokoláre Mozgalom püspök barátainak találkozóit. Ezen összejövetelek célja az egység lelkiségének jobb megismerése és a kollegialitás effektív megélése.