„Isten annyira szeret, hogy föl fogok támadni, föltámadunk! Aki elment közülünk, attól nem kell végleg elköszönnünk, hanem azt mondhatjuk neki: viszontlátásra!” (Chiara Lubich)

Húsvét alkalmából Chiara 2002. november 14-én elhangzott gondolatát közöljük, melyben azokban a napokban átélt tapasztalatáról beszél. „Egy gondolatról van szó, egy megsejtésről, talán fényről is, amit nem rég kaptam. Talán az egyik legszebb megvilágosodás, mely engem személy szerint is mélyen megérintett. Mondhatnánk ’megerősítést’ kaptam a hitben.”

A kereszténységet Jézus feltámadása jellemzi leginkább, ez különbözteti meg alapítóját, Jézust más alapítóktól. A tény, hogy feltámadt. Feltámadt a halálból! De nem úgy, mint mások, például Lázár, aki utána, amikor eljött az ideje, meghalt. Jézus feltámadt, és soha többé nem halt meg, tovább él emberként is a mennyországban, a Szentháromság szívében. Ötszázan látták Őt, és egyértelműen nem egy szellem volt, hanem Ő maga: „Tedd ide ujjadat, és nézd a kezeimet; nyújtsd ki kezedet és tedd az oldalamra” (Jn 20,27) – mondta Tamásnak.

Evett a tanítványaival, beszélt hozzájuk, és 40 napig velük maradt. Irántunk való szeretetéből lemondott végtelen nagyságáról és kicsivé lett, emberré az emberek kö­zött, mint bárki közülünk, akik olyan kicsik vagyunk, hogy a repülőről nem is látszunk.

Jézus azonban feltámadásával áttörte, legyőzte a természet, a világmindenség összes törvényét, és ezzel megmutatta, hogy nagyobb minden létezőnél, mindennél, amit teremtett, és mindennél, amit csak elképzelhető. Ezért mi is, amikor megsejtjük ezt az igazságot, hogy ne látnánk Őt Istennek! Hogy ne borulnánk térdre, mint Tamás, hogy imádjuk Őt és őszintén megvalljuk Neki: „Én Uram, én Istenem”. Talán soha nem fogom tudni elég jól leírni ezt az élményt, de ilyen hatással volt rám a Feltámadott fénye.

Persze, eddig is tudtam, biztos, hogy hittem is benne – de még mennyire! Most azonban szinte láttam. A hitem világossá, szilárddá, mondhatnám ésszerűvé vált. Más szemmel láttam azt is, amit a feltámadását követő csodálatos földi napjai alatt tett: Miután leszállt az ég angyala, aki elhengerítette a követ a sír elől, és hírül adta, hogy feltámadt, Ő elsőként Mária Magdolnának, a korábbi bűnös asszonynak jelent meg, hisz a bűnösökért öltött testet. Aztán az Emmausz felé vezető úton Ő, a nagy és hatalmas, az Írást magyarázta a két tanítványnak.

Aztán megalapította az egyházat, kézrátétellel tanítványainak adta a Szentlelket, majd rendkívüli szavakat intézett Péterhez, akit az egyház fejévé tett. Majd a világba küldte tanítványait, hogy az evangéliumot, az általa alapított új Országot hirdessék a Szentháromság nevében, ahon­nan alászállt, és ahová mennybemenetele után testben és lélekben visszatért. Ezt mind tudtam, de most újnak láttam, a hit és az értelem által is abszolút igaznak. S mivel feltámadt, ezért a halála előtt kimondott szavai is páratlan ragyogást kaptak, és vitathatatlan igazsággá váltak. Mindenekelőtt azok, amelyek a mi feltámadásunkról szólnak.

Feltámadok, feltámadunk! Tudtam ezt is, és hittem benne, mert keresztény vagyok. De most kétszeresen is megbizonyosodtam róla. Így tehát sok barátomtól, barátunktól, akik már Odaát vannak, és akikre talán önkéntelenül is úgy gondoltunk, hogy elveszítettük őket, nem kell elköszönnöm, hanem azt mondhatom nekik, hogy VISZONTLÁTÁSRA, a VISZONTLÁTÁSRA, amikor már soha többé nem kell elválnunk egymástól. Mert Isten ennyire szeret bennünket.

Nem tudom, sikerült-e legalább egy kicsit megértetnem ezt a kegyelmet, ezt a fényt, amit kaptam, megerősítés volt ez a hitben. Adja az Úr, hogy mindannyiatoknak, akik hallgattatok, hitetek megerősítésére szolgáljon, amit most elmondtam.

Március 25, kedd, 13:44:12

Hírek – Húsvét – Feltámadás