Chiara halála után egy hónappal
„Isten érintette meg ezt a lelket, aki végrendeletül a kölcsönös szeretetet hagyta”. Így emlékezett meg Chiara Lubichról, a Fokoláre Mozgalom alapítójáról Rylko bíboros, a Világiak Pápai Tanácsának elnöke a halála után egy hónappal bemutatott szentmisén a Santa Maria Maggiore bazilikában.
A szertartás előtt katolikus mozgalmak, más egyházak és más vallások képviselői tettek tanúságot a párbeszéddel kapcsolatban. Egyöntetűen hálájuknak adtak hangot és annak az elhatározásnak, hogy hűségesek maradnak az egység ideáljához.
„Nem szentbeszédet szeretnék mondani, hanem ‘Magnifikátot’, szeretnék újra hálát adni Istennek azokért a hatalmas dolgokért, melyeket alázatos szolgálóleányában, Chiarában művelt” – Rylko bíboros ezzel sokak gondolatát tolmácsolta az ünnepi szentmisén.
Felidézte Chiara „emberi és természet-fölötti ajándékokkal teli életének” egyes szakaszait, kezdve a fiatal trentói tanítónőtől, a múlt március 14-éig, mondván, hogy első és utolsó szava egyaránt az „igen” volt Istenre, az Ő terveire. Élete elválaszthatatlanul kötődött a Fokoláre Mozgalomhoz, melyet úgy vitt előre, hogy csak az evangéliumi ideál megéléséből merített, az egyház, a pápa és a püspökök iránti szeretetből, akikben feltétel nélkül bízott. „A Gondviselés arra hívta, hogy új utakat nyisson a keresztény életben, de bátorság kellett ahhoz, hogy mindig tovább menjen. És ő ‘igent’ mondott erre.”
Ezután Rylko bíboros visszatért a Fokoláre Mozgalom kezdeti karizmájához: higgyünk Isten szeretetében mindenki iránt, és szeressük egymást, hogy mindnyájan egy legyenek. Egy az elhagyott Jézusra alapozott egység. „Ez volt és ez is lesz az erőforrás Mária Művében”, melynek kiemelte „rendkívüli gyümölcseit” számos ember életében, valamint az ökumenikus és a vallásközi párbeszédben. Erről tanúskodik többek között a számtalan egyházi és közéleti kezdeményezés, valamint a nemzetközi sajtóvisszhang is Chiara elhunytát követően.
Minden azt mutatja – zárta beszédét Rylko bíboros -, hogy „a XX. század nagy keresztény női alakjai” sorába emelhetjük (köztük említette Teréz anyát és Edith Steint), akikben a maga erejében és szépségében mutatkozott meg az, amit II. János Pál női géniusznak hívott. Majd azokhoz fordult, akik felteszik a kérdést „mi lesz most nélküle?” A bíboros az alapító szavaival válaszolt, aki többször elmondta: „A jövőt nem ismerem. Az égben van megírva. Rajtunk csak az áll, hogy Isten segítségével megvalósítsuk úgy, ahogy eddig, és még annál is jobban.”