A Világiak Pápai Tanácsa tanulmányi szemináriumot rendezett Rocca di Papában püspököknek a mozgalmakról és új közösségekről.
A résztvevőket XVI. Benedek pápa kihallgatáson fogadta.  
A pápa beszéde

A címben szereplő idézet XVI. Benedek pápa beszédéből származik, melyet 2006. novemberében az ad limina látogatáson résztvevő német püspökökhöz intézett.

Az egyházi mozgalmak és új közösségek főként a II. vatikáni zsinat óta gazdagítják sokféle ajándékkal az egyházat:
missziós lendületet hoztak, a keresztény képzés hatékony útjait, az egyház iránti hűség és engedelmesség tanúbizonyságát, a szegények szükséglete iránti érzékenységet,  valamint a hivatások gazdagságát.

XVI. Benedek pápa kihallgatáson fogadta az összejövetel résztvevőit. Beszédében megemlítette a 2006. június 3-án megrendezett találkozót, amikor több mint száz világi szervezet képviselői népesítették be a Szent Péter teret. Fölidézte és ismételten aláhúzta azt, amire akkor buzdította a mozgalmakhoz tartozó „barátait”,  hogy legyenek egyre inkább “a közösség iskolái, és járják együtt az utat, ahol meg lehet tanulni az igazságban és a szeretetben élni, amelyet Krisztus nyilatkoztatott ki”.  A Szentatya útmutatást adott a püspököknek, hogy hogyan viszonyuljanak ezekhez a közösségekhez, melyek ma már világszerte ott élnek az egyházban.

A pápai kihallgatást megelőző napokban jelentős előadások hangzottak el. Stanisław Ryłko bíboros, a Világiak Pápai Tanácsának elnöke bevezetőjében arra buzdította a püspököket, hogy „a lelkipásztori gondjaikra bízott helyi egyházakban fogadják bizalommal és hálával a mozgalmakat és új közösségeket, és az igazi lelki atyaság érzületével kísérjék figyelemmel küldetésüket.”
Beszámolók és tanúságtételek segítségével vették fontolóra, hogy lelkipásztori részről milyen választ kíván ez az ajándék, és hogyan fogadják be a helyi egyházak.

Piero Coda, a Lateráni Pápai Egyetem teológusa az egyház küldetése szempontjából vizsgálta a mozgalmak helyét, valamint tevékenységük pasztorális és missziós távlatait. „Több mozgalom és új közösség mély odaadást kívánó időszakot él,  amikor az alapítás pezsgő és magávalragadó korszaka után megkezdődik komoly és megállapodott beilleszkedésük az egyház életének és missziós tevékenységének megszokott ritmusába.”

”A mozgalmak és új közösségek a Szentlélek működésének kifejeződései, és ez pasztorális szempontból megtérést kér a püspököktől is: megtérést lelkipásztori tevékenységünk gyakorlásának módját és stílusát illetően.” – mondta Pierre-André Dumas, Haiti püspöke. A felszólalók közt volt Josef Clemens, a Világiak Pápai Tanácsának titkára, Dominique Vermersch,  az Emmanuel közösség moderátora, Massimo Camisasca, a Borromeo szt. Károly missziós testvériségből, dr. Arturo Cattaneo, valamint Claudiano Strazzari, a Redemptoris Mater római szeminárium rektora.

Riłko bíboros emlékeztette a résztvevőket, hogy „az egyházban az intézmény és a karizma kapcsolatának meghatározására II. János Pál és XVI. Benedek pápa a „co-esszenciális”, azaz „egyformán lényeges” kifejezést használja, ami azt jelenti, hogy itt egy szerves, egymást kiegészítő kapcsolatról van szó. Manapság gyakran föltesszük a kérdést, hogy milyen lesz a harmadik évezred egyháza. Egy dolog biztos, hogy ez nagyban fogg függeni attól, hogy mi mennyire tudunk hallgatni a Lélek hangjára, aki ezeken az új karizmákon keresztül is szól, és mennyire tudunk engedelmeskedni neki. Tehát attól fog függeni, hogy mennyire tudunk csodálattal tekinteni a Szentlélekre, és mennyire hagyjuk, hogy Ő alakítson bennünket.”

“Ezekben a napokban Isten áthaladt köz