Első nap a zánkai Máriapolin
„De nem csak értük könyörgök…”
„Legyenek mindnyájan egyek.” (Jn 17,21) – ez a felirat fogadja azokat, akik a zánkai Máriapoli helyszínén a nagyterembe lépnek; és még sokkal több… Közel 600 ember, közülük 80-an életükben először időznek Mária városában, ezen a különleges helyen, ahol a szeretet „törvénye” szerint élünk, és ahol olyannyira hétköznapi, egyszerű, élhető és átélhető történeteket osztunk meg egymással. Régi-új élmény a Máriapoli kegyelme, melyre nem állhat készen az ember, mindig meglepetést okoz, mert mindig „váratlanul aktuális”. Kiemelt témánk az egység. Az első szentmisén erre hívott meg bennünket Jávorka Lajos atya: otthon hagyni mindazt, ami nehéz, mindazt, ahogy idejöttünk. Legyünk teljesen itt Mária városában, tegyük hozzá a magunk részét a közösen töltendő időhöz.
Az első napi irányadó gondolat: az egység ajándék. A reggeli elmélkedés és a tapasztalatok kidomborítják, hogy az egység nem olyan dolog, amit mi hozunk létre. Törekedhetünk rá és meg is kell tennünk a magunk részét, de képtelenek vagyunk megteremteni. A megajándékozottság érzése köszön vissza egy plébánia életének végtelenül személyes történeteiből, egy édesapa vallomásából, akinek gyermeke hetekig az intenzív osztályon feküdt, egy barátnő tapasztalatából, akinek jelenléte hozzásegített egy ifjú párt, hogy ne csupán polgári, hanem egyházi esküvőt is kössenek, valamint egy nem mindennapi albérlet fiataljainak tanúságtételéből is, akik rávilágítanak, ha életünk minden területén Jézus új parancsát helyezzük az origóba, megérkezik az egység ajándéka.
Chiara Lubich gondolatát olvassuk: „Az egység lelkiségének alapvető hivatása és küldetése, hogy minden ember az Atya gyermeke, ezért úgy kell rá tekintenünk, mint testvérre.” Ez a szemlélet láthatóan nem esik nehezükre a kisebb gyerekeknek. Az egyes számú épületben éppen a Négyszögletű Kerek Erdő „gyűlésén” vannak, amikor meglátogatjuk őket. Sok értékes gondolatot hallunk a testvériségről, mely előfeltétele az egységnek. Nagy lelkesedés érezhető az apróságok hozzászólásaiból a családdal, a barátokkal, ovis- és iskolástársakkal kapcsolatban. Nem sokkal később egy felnőtt városlakó így foglalja össze a Máriapoli célját: „Az a célpont, hogy egy szív, egy lélek legyenek, hogy a Máriapoli után is mindannyiunkban tovább élhessen az itt szerzett tapasztalat, amely a szentháromságos kapcsolatokon alapul. Ezt megéljük, továbbadjuk saját családunkban, környezetünkben is, hogy ez tegyen eggyé minket.”
Sportolási lehetőség, fórumok színesítik a programot, lehetetlen volna minden egyes lehetőségről beszámolni, ami itt a legkisebbektől a legidősebbekig várja a résztvevőket. Nagy siker a közösségi filmklub, az Agymanók tartalmas szórakozást nyújt; nagyszerű érzés látni, hogy kicsik és nagyok együtt nevetnek, vagy épp szipognak, majd beszélgetnek erről a gondolatgazdag filmről. A nap fénypontja persze a szentmise, találkozás az Eucharisztiával. A misét a Mária Rádió is közvetíti, így azok is csatlakozhatnak, akik nem tudtak Zánkára utazni. A nap végén a teaházban oldott hangulatban beszélgetünk, nevetünk, ismerkedünk, eszünk-iszunk. Értelmet nyer az a gondolat, amit még nap közben hallottunk Chiarától: „Jézus, a mi példaképünk mindössze két dologra tanított minket, amely végül is egy: hogy legyünk gyermekei az egy Atyának és legyünk egymás testvérei.”