Nem szokványos megoldás: következetesség és átláthatóság.
Egy angolai nonprofit szervezet dolgozóinak tapasztalatával folytatjuk a közösségi gazdaság-ról szóló sorozatot. Bátorságukat a Gazdasági Felügyelet követendő példának állította mások elé.

2008 óta dolgozom egy nonprofit cégnél.  Az egyik részleg vezetését koordináltam az igazgató volt a közvetlen főnököm. 2010 végén szabadságra mentem, s mire visszajöttem az igazgató beadta a felmondását és engem kértek fel a helyére. Elkezdtem dolgozni, s találtam néhány eddig eltitkolt ügyletet, köztük egy igen kényes ügyet is.

Gyakorlatilag sikkasztásról volt szó, ugyanis az igazgatónő 2007 és 2008-ban nem fizette meg  a szerve-zet alkalmazottai fizetésének járulékait az állam felé, ami felgyülemlett és összesen 75000 dollárra rugott, ami a mi költségvetésünkben rendkívül magas összeg.  
Az igazgató, hogy fedezze magát minden dolgozónak átutalt a fizetésével arányos plussz összeget, de a járulékait nem fizette be az államnak, hanem megtartotta magának. 

Mindannyian kaptunk ilyen összeget, de nem tudtuk az okát, rmeglepődtünk ugyan, de örültünk neki. Én pl. az évek alatt 12000 dollárt kaptam igy plusszban. Akkor is, ha örültem neki, a lekiismeretem azt súgta, hogy valami nem stimmel, és vissza kell fizetnem ezt a pénzt.  

Felvettem a kapcsolatot az ügyvédeinkkel, hogy megbeszéljük a helyzetet. Ők azt javasolták, hogy hamisítsuk meg a dokumentumokat, a dolgozók szerződését, stb…, mert szerintük az állam soha nem értene meg egy ilyen helyzetet, és csak  büntetést vonnánk magunkra. 
De én a végsőkig hűséges akartam maradni ahhoz az elhatározásomhoz, hogy igazságosabb társadalmat  akarok építeni. Mit tenne Jézus a helyemben? – kérdeztem magamtól. Biztos, hogy az árral szembe menne. Így elhatároztam, hogy én is így teszek, s bevonom a döntésembe a kollégáimat is.

Megmondtam nekik, hogy az első, amit tennünk kell, hogy visszafizetjük  az igy kapott összegeket és világosan meg kell irnunk a történteket a Gazdasági Minisztériumnak, kérve a büntetések elengedését. Legnagyobb meglepetésemre minden kollégám egyetértett és igy is tettünk. 

Annak ellenére, hogy a volt főnököm már elhagyta az országot, tudatta velem, hogy mennyire haragszik rám az eljárás miatt, és az meg végképp túlzás, hogy vissza akarjuk fizetni az államnak a pénzt. Nem értette a döntésemet, sőt azt terjesztette, hogy tökretettem az évek alatt felépitett csoportszellemet. Nekem és a kollégáknak azonban ez azt jelentette, hogy következetesen és hüségesen végezzük a munkahelyi kötelességeinket, bízva abban, hogy Isten – aki mindent lát – segítségünkre lesz. 

Három hónapi együttműködés és kihallgatások után nagy örömmel olvastuk a Gazdasági Minisztérium levelét, amelyben  a pénzbírság elengedéséről értesítettek. Az eljárást végzőket megdöbbentette a becsületesség, és hogy önként visszafizettük a pénzt az államnak. Számunkra Isten kézzel fogható közbelépése volt ez, Ő válaszol annak, aki szereti Őt és megpróbál a keresztény értékek szerint élni. 
Idén is be kellett adnunk a mérleget és a beszámolót a cégünkről. A Gazdasági Felügyelet a mi alapitványunkat példaként állította a többiek elé, a tiszta és átlátható ügymenetek miatt, és azért, hogy a problémákat együtt oldottuk meg.

A. G. – Luanda – Angola

Január 18, szerda, 11:39:41

Hírek – Pénzügyek – az ár ellen