A fokoláre lelkiség egy újabb pontjának az elmélyítéséhez érkeztünk. Történetünk nagy főszereplője, ahogy Chiara Lubich nevezte Őt, a Szentlélek.

Kétségtelen, hogy a Szentlélekről elmondhatjuk, hogy az „ismeretlen Isten”. Sokat beszélnek róla, de valójában kevesen tudják, hogy ki Ő, hogyan működik, milyen szépségekkel és isteni fantáziával rendelkezik.

Chiara Lubich és első társnői számára sem mutatkozott meg közvetlenül, de már az első pillanattól kezdve érezték, hogy Ő az, aki működik a Mozgalom kezdeti lépéseiben és indíttatásaiban. Egy olyan Isten, aki rejtve maradt, aki gondosan rejtőzködött, megtanította, hogy mi a szeretet, hiszen Ő az, aki ezt megtestesíti. Ő a kommunikátor, a szeretet az Atya és a Fiú között, Ő az, Aki a „szelíd fuvallat”.

Chiara így ír erről:

„Ebben az új életünkben napról napra tanúi lehettünk működésének, mely néha szelíd volt, néha erős, de előfordulhatott az is, hogy majdnem erőszakos, de ezt szinte észre sem vettük. Amikor azonban a Szeretet-Istent választottuk, amikor éreztük azt a fényt, amely az evangélium szavait érthetővé tette számunkra, amikor befogadtuk az elhagyott Jézusról szóló kinyilatkoztatást, amikor megtapasztaltuk az örömöt, a békét, a fényt a szívünkben, amikor éltük az új parancsolatot, akkor nem volt másról szó, mint a Szentlélek működéséről. Valójában az egész Mozgalom történetét újra írhatnánk úgy, hogy azt a Szentléleknek tulajdonítjuk. Csak most fedezzük fel igazán, hogy Ő volt egész kalandunk nagy főszereplője, aki mindent mozgatott.”

„Most, hogy megmutatta magát nekünk, hogy valójában ki is volt számunkra, fel tudjuk fedezni fénylő nyomait, állandó és kiszámíthatatlan beavatkozásának számtalan jelét. Az a belső hang, amely vezetett bennünket ezen az új úton, az a különös légkör, mely a találkozóinkat jellemezte, azok az energiák, melyek felszabadultak bennünk, megtisztítottak és megújítottak. Az az isteni alkímia, mely a fájdalmat szeretetté alakítja, a halál és feltámadás megtapasztalása volt. Mindezeknek és sok más meglevő jelenségnek is, melyek elkísértek bennünket történetünk során, csak egy nevük van. Ezt megtanultuk felismerni azért, hogy végtelen hálásak legyünk és érezzük magunkban a késztetést, hogy kérjük közbenjárását minden hétköznapi ügyünkben, a legegyszerűbbtől a legnagyobb, a legigényesebb ügyekig. A Szentlélek adta meg a bátorságot, hogy kiálljunk a tömegek elé, hogy otthagyjuk a hazánkat és hogy mindenféle nehézséggel és ellenségeskedéssel szembenézzünk, örömmel a szívünkben. De a legfontosabb, legradikálisabb. legjellegzetesebb hatása az volt, hogy képesek voltunk az egység kötelékeit létrehozni.”

„A Szentlélek az az ajándék, amit Jézustól kaptunk azért, hogy egy legyünk, mint ahogy Ő és az Atya egyek. Kétségtelen, hogy a Szentlélek jelen volt korábban is bennünk, mert keresztények voltunk, itt azonban egy új megvilágosodásról van szó, új módon mutatkozott meg bennünk. Egyfajta új Pünkösdben részesített bennünket, mindazokkal az egyházi mozgalmakkal együtt, akik megújítják az Egyház arcát.”