Több mint hétezer hívő fogadta a pápát

Loppianóban, a Fokoláre mozgalom modell-településének a sportpályán több mint hétezer hívő várta a pápát, aki üdvözölte őket rövid autóútja során, amely a Mária Theotokos kegyhelyre vezetett. Isten Anyjának szentelték Loppiano templomát, amely Chiara Lubich, a Fokoláre mozgalom alapítója szándékára született. A szentélyben Ferenc pápa imába mélyedt, majd megtekintette egy hindu festő alkotását, amely Szűz Máriát ábrázolja a gyermek Jézussal. A mű a vallásközi párbeszéd jelképe, amely Loppianót jellemzi.

Maria Voce köszöntő szavai

Maria Voce a közösség nevében köszöntötte a Szentatyát. Beszédében a Fokoláre közösség karizmáiról és elkötelezettségéről szólt. „Loppianóban jelenleg 850 ember él, akik 65 nemzetből származnak és mindannyian teljes szívükkel üdvözlik a pápát” – fogalmazott. „A modell-település tehát egy olyan laboratórium vagy edzőterem, ahol a sokszínűség egységét építik. Az a vágyunk, hogy aki ellátogat ide, otthonra, családra, anyára vagyis Máriára találjon.” Isten önkénteseit bemutatva elmondta, hogy a béke megteremtőinek képzik ki őket, akik a társadalmat belülről alakítják át.  Loppianóban tíz különböző képzőközpont működik, amelyek közül kiemelkedik a Sophia egyetemi intézet.

A loppianóiak kérdései

A Fokoláre mozgalom elnökének szavait követően Ferenc pápa válaszolt azokra a kérdésekre, amelyeket a loppianóiak intéztek hozzá. Az első kérdés arra vonatkozott, hogy miként éljék meg a jelenlegi helyzetet a Chiara Lubich alapítóval megélt időszak után? Őszinteség (parresia) és kitartás (hypomené) – a Zsidókhoz szóló levélben kifejtett két koncepcióval válaszolt a pápa. Ne mellőzzétek az őszinteséget, amelyért nagy jutalom jár. Szükség van továbbá a kitartásra, hogy Isten akaratát megtéve elnyerjétek azt, amire ígéretet kaptatok – hangsúlyozta a pápa. Mindezt az emlékezet keretébe kell ágyazni. Ha ugyanis az ember bezárja az emlékezet kulcsát, akkor lassan meghal. Fontos tehát az emlékezés, amelyet meg kell élni, be kell lélegezni, amellyel előre kell lépni és amely gyümölcsöt hoz. A fa azért hozhat gyümölcsöt, mert vannak gyökerei.

Loppianóban nincsenek perifériák

A képzőközpontok és az egyetemek milyen friss és kreatív módon járulhatnak hozzá olyan vezetőréteg kiépítéséhez, akik új utakat jelölnek ki? – hangzott a következő kérdés. A pápa válaszában a szinodális jellegű közös előrehaladást jelölte ki. Ebből új impulzusokat nyerhetünk, gazdagodhatunk a szeretettel és megnyílhatunk a Lélek és a történelem ösztönzéseire. Loppianóban az egység karizmájából virágzottak ki a képzési utak: a spirituális képzés különféle hivatásokra; a munkára irányuló képzés; a gazdasági és politikai cselekvésre képzés; a különböző meggyőződésű személyekkel való párbeszédre képzés és annak kifejeződésére ökumenikus és vallásközi szinten; valamint az egyházi és kulturális képzés. Mindezeket mindenki szolgálatába kell állítani tekintetünket az egész emberiségre szegezve, a létezés perifériáin élőkkel kezdve. Loppiano nyitott és önmagából kilépő város. Nem lehetünk keresztények anélkül, hogy közel lépjünk másokhoz. Ezt tette Isten is, amikor elküldte Fiát.

A kreatív hűség kihívása

A harmadik kérdés az evangelizálás missziójának aktualizálására vonatkozott. Miként válaszoljunk korunk kihívásaira? Ferenc pápa válaszában arra buzdított, hogy emeljük fel tekintetünket és bizalommal teli hűséggel és nagylelkű kreativitással forduljunk a jövő felé, amely ma kezdődik. Legyünk hűségesek az eredeti hivatáshoz és legyünk nyitottak a Szentlélek fuvallata iránt, valamint bátran induljunk el új utakon, amelyeket javasol.

Marco Guerra/Somogyi Viktória – Vatikán
Vatican News