Én hiszek! Növeld bennünk a hitet!
A hit éve rendezvénysorozatába illeszkedik a Mozgalmak napja: május 18-án, Pünkösd vigiliáján Ferenc pápa találkozott 150 mozgalom és egyházi közösség képviselőivel. A világ minden tájáról 120 ezren érkeztek Rómába.
A nap címe igen kifejező: Én hiszek! Növeld bennünk a hitet! Rino Fisichella érsek, az Új Evangelizáció Pápai Tanácsának elnöke ezt így magyarázta:
„A személyes névmások használata sugallja, hogy az egyházban mindenki arra van meghívva, hogy egyes szám első személyben fejezze ki csatlakozását Krisztushoz és az egyházhoz. Egy szabad, személyes választásra utal, de egyben kifejezi azt is, hogy a hit egy közösségi tett, a ’mi’, amely a közösség értékéből töltekezik, ez az egyház elsődelges arca.”
Pontosan 15 éve, 1998-ban hívta először össze a mozgalmakat II. János Pál. Utóda, XVI. Benedek 2006 Pünkösdjén találkozott a mozgalmakkal, és úgy határozta meg ezeket, mint „egyike a legfontosabb újdonságoknak, amelyeket a Szentlélek hívott életre a II. Vatikáni Zsinat megvalósítására”.
Május 18-án szombaton 15 órakor kezdődött a program a Szent Péter téren tanúságtételekkel és művészeti, zenés előadásokkal, melyeket többek között a Gen Verde nemzetközi együttes és egy 150 tagú, különböző mozgalmakból álló kórus készített elő.
18 órakor érkezett Ferenc pápa, aki egy írországi és egy pakisztáni tanúságtétel után válaszolt a résztvevők néhány kérdésére. 19-én vasárnap a pápa szentmisét mutat be a Szent Péter téren.
Hogyan készültök, mit vártok ettől a találkozótól? – kérdeztük Maria Vocét, a Fokoláre Mozgalom elnökét.
Hogy mit várunk? Szeretnénk inkább fölajánlani a segítségünket, szeretnénk ha adni tudnánk valamit. Fontos számunkra, hogy a Pápa érezze, hogy ezrek és ezrek állnak előtte, és mindannyian szeretnének tanúságot tenni arról, hogy hit életet ad. Szeretnének tanúságot tenni Isten ajándékairól, amelyek választ tudnak adni korunk legnagyobb kérdéseire, éppen a karizmák által, amelyeket a mozgalmak és közösségek kaptak. Mint Fokoláre Mozgalom, szeretnénk, ha a Pápa érezné a teljes készségünket, hogy az egység eszközei legyünk az egyház alkotóelemei között, kezdve a régi és az új karizmák követőivel, és így a közösség-egyházat szolgálhassuk, amelyre korunkban az emberiség vár.