Kilenc óra tájban Jézus
Hangosan fölkiáltott:
”Én Istenem, én Istenem! Miért hagytál el engem?”
(Mt 27,46)

Ez fájdalmainak csúcsa,
Ez a lelki szenvedés.
Az abszurditás, hogy maga Isten kiáltja:
”Én Istenem, én Istenem! Miért hagytál el engem?”
Végtelen nagy titok, mélységes fájdalom,
amelyet Jézus emberként élt át.

Szeretetének mértékét mutatta meg az embereknek.
Magára akarta venni a megosztottságot
Mely távol tartotta őket az Atyától és egymástól,
És egyesítette őket.

Az ember minden fájdalma benne sűrűsödik
Jézus e különleges fájdalmában.

Vajon nem Hozzá hasonlít az elkeseredett, az egyedülálló,
a kiábrándult, a vesztes, a gyönge?
Vajon nem az Ő arca minden család,
amelynek tagjai között fájdalmas megosztottság van?

A keresztény, ha szereti Őt, megtalálja az indokot és az erőt ahhoz,
hogy ne szökjön meg a fájdalom, a rossz, a megosztottság elől,
hanem fogadja el azokat,
és saját maga, személyesen gyógyítsa be.

Az elhagyott Jézus az egység kulcsa.

(Chiara Lubich írásaiból)