Az általános nagygyűlés naplója/3. rész – január 26.

„Ki tudja, talán nem annyira az a mi feladatunk, hogy ‘fényt’ adjunk, hanem inkább az, hogy belépjünk a sötétségbe, a sárba, a méltóság hiányában a kétségbeesés mélyére, […] a szegénység ezerféle formájába napjainkban?” Valószínűleg ez a provokatív kérdés jellemezte a legjobban a Fokolare Mozgalom nagygyűlésén zajló lelkigyakorlat második napját.

Az indító ökumenikus ima újból felvetette a szívek mély megtérésének szükségességét. Ezután Stefan Tobler svájci református teológus és Paula Luengo chilei pszichológus a megtestesülésről, a nap központi témájáról beszélt: mit jelent, hogy Isten emberré lett, utolsó az utolsók között? És mit jelent ma a fokolárok számára az egység lelkiségének élése és megvalósítása?

A tudósok két egymást kiegészítő szempontból mutatták be meggondolásaikat. Chiara Lubich misztikus írásaiból kiindulva Stefan Tobler kiemelte a megtestesülés értékét. „Chiara számára ez nem csupán egy pillanat a múltbeli történetből, hanem olyan tény, amely véglegesen megváltoztatta az egész teremtés értelmét, és amely örök értéket, nagyon mély méltóságot ad a földi dolgoknak”. A megtestesülés folytatódni fog – vonja le a következtetést Tobler -, ha képesek leszünk arra, hogy „egyszerű legyen a tekintetünk, amely felfedezi Istent e világ valósága alatt„.

Ebből a szemszögből nézve teljesen új méltóságot kap a világ, ennek teljesen meg kell változtatnia a szemléletünket – magyarázza Paula Luengo. „Nem a köldökünket nézve találjuk meg identitásunkat, hanem azáltal, hogy átölelünk minden magányost” – ahogy Chiara mondja. „Az emberiségből kell kiindulnunk, mélységeivel együtt. A megtestesülés tehát mozgás, amely a közelséget és a leereszkedést keresi.”

Ugyanezen következtetésre jut Luigino Bruni is, ő olasz, a politikai gazdaságtan és a gazdasági gondolkodás történetének professzora, valamint Silvina Chemen argentin rabbi Buenos Airesben,  „a karizma, a prófécia és a megtestesülés” témára reflektálva. Megkérdezhetjük magunktól: beszélhetünk-e ma is egy karizma prófétai dimenziójáról? „Ha vannak testvérek – magyarázza Silvina Chemen -, vannak próféciák is; amikor testvériség van, megjelenik [Isten] hangja; amikor valóban együtt vagyunk, Isten megnyilvánul”.

A csoporttalálkozókon sok kérdés merült fel a Mozgalom jelenével és jövőjével kapcsolatban, mint például az a kérdés, hogy mit jelent ma hűnek maradni a gyökerekhez. „Különösen nehéz megérteni a karizmatikus közösségekben – magyarázza Luigino Bruni –, hogy történet gyönyörű első része, amikor nyitott szemmel álmodtunk, ami feltárta előttünk a mennyet, az befejeződött, és ez rendkívül nehéz. De a történet folytatódik, mert az ígéret nagyobb volt, mint az első ruhadarab, amelyet hitünk viselt az út kezdeti szakaszán”.

A Fokoláre Mozgalom Sajtóirodája