Az általános nagygyűlés naplója /5. rész – január 28. 

A mai napon a Fokoláre Mozgalom nagygyűlése elérkezett a mérlegkészítéshez, a számvetéshez. A program szerint a résztvevők megvitatják csoportokban Maria Voce elnök beszámolóját, melyet az elmúlt hat évről tartott. A résztvevők már több mint egy hete kézhez kapták a mérleget, így elegendő idejük volt a személyes elemzésre. Több kérdés felmerült ennek kapcsán, néhányat fel is tettek koradélután az elnöknek és Jesús Moránnak, a társelnöknek. 

Maria Voce elmondta, hogy a beszámolóban nem az „események listáját”, hanem a „megélt élet olvasatát” szeretné átadni. A figyelmet a Fokoláre Mozgalom ún. „új elrendezésére” összpontosította, arra a folyamatra, mely egy meghatározott céllal indult útjára: hogy aktualizálja a világ különböző közegeiben az egység karizmáját. Maria Voce elismerte, hogy ez a folyamat több területen „egyfajta nehézséget” váltott ki, de kiemelte pozitív hatásait is: a helyi közösségek új módon kerültek előtérbe, az ágazatok között új együttműködés indult, és a területi felosztás új kreativitásnak engedett teret.   

Először rávilágított a Mozgalom új nemzedékének értékes együttműködésére, akik között „olyan elkötelezett emberekre talált, akik készek felelősséget vállalni”, majd kiértékelte az előző, 2014-es nagygyűlés három fő irányvonalát. Az első pontot, a „kifelé fordulást” illetően rámutatott azokra a területekre, ahol a Mozgalom sajátos részt nyújtott az egységhez. A legkülönfélébb területekről van itt szó, mint a társadalom vagy a kultúrák közötti párbeszéd. A második pontra, az „együtt”-re vonatkozóan megállapította, hogy a Mozgalmon belül csökkent a szétdaraboltság, és nagyobb a közös munkára törekvés. Végezetül aláhúzta, hogy érezhető volt az igyekezet az utolsó pont, a „kellően felkészülni” élésében. Új humán és lelki jellegű képzési folyamatok indultak a tagok és a felelősök számára. 

Sem a beszámoló, sem pedig Maria Voce és Jesús Morán ezt következő válaszai nem rejtegetik azokat a kihívásokat és kritikus pontokat, melyekkel a Mozgalomnak szembe kell néznie, mint például azt a nehézséget sem, amit a megfelelő formák és utak keresése jelent ahhoz, hogy a mai világ számára aktuális módokon tudjuk kommunikálni a karizmát; aztán a hivatások számának csökkenése és a Mozgalmon belüli különböző visszaélési formák fájdalmas megjelenésének nagy kihívása. Ezzel az utóbbival kapcsolatban Morán társelnök leszögezte, hogy »rá kell lépnünk ‘az emlékezet megtisztulásának’ kikerülhetetlen és szükséges útjára, és fontos, ezt alázattal és reménnyel éljük meg«.  

Beszámolója végén az elnök olyan távlatokat vázolt fel, melyek az „idők jeleinek” felismeréséből, azoknak a kérdéseknek az értelmezéséből indulnak ki, melyeket a világ helyzete – a Covid járvánnyal is – ma elénk tár: a mértékletes és fenntartható életstílusra kapott meghívásról, az új médiák szerepe iránti fokozott érzékenységről, és a családra való nagyobb odafigyelésről van szó. Majd határozottan felhívta a figyelmet az evangélium élése iránti radikális hűségre. Ez a Fokoláre Mozgalom számára azt jelenti, hogy hűséges maradjon karizmája kulcsfontosságú igéjéhez: „Atyám, legyenek mindnyájan egy” (Jn 17,21). 

Befejezésül Maria Voce arra hívta a Mozgalmat, hogy „bátran folytassa útját” és adja részét ahhoz az „új alkotáshoz, mely az egyetemes testvériség építéséhez vezet”.

A Fokoláre Mozgalom sajtóirodája