Az Egyesült Világ Hete 2004
Néhány pillanatkép arról, hogy a „Fiatalok az Egyesült Világért” hogyan törekszenek világszerte – és Magyarországon is – a testvériség eszméjének terjesztésére és megvalósítására
Cseljabinszk (Oroszország): Több mint 146 millió lakosú országunkban különböző nemzetiségek és kultúrák élnek együtt: oroszok, tatárok, csecsenek, kozákok és oszétek. A terrortámadások után különösen is nagy a feszültség és a bizalmatlanság, főleg ezek iránt a kultúrák iránt.
Soha nem éreztük még ennyire, hogy új mentalitást kell vinnünk a világba, amely nem a félelmen és a bizalmatlanságon alapul, hanem egymás kölcsönös tiszteletén és a párbeszéden.
Cseljabinszkban egy előadással nyitottuk meg az Egyesült Világ Hetét, ahol énekekekkel és versekkel próbáltunk tanúságot tenni az életünkről Jézussal közöttünk. Tombolát is rendeztünk az Afrika-terv támogatására, és elmentünk egy gyermekkórházba beszélgetni és játszani a betegekkel.”
Jeruzsálem (Izrael): ”Országunkban egyre nehezebb a helyzet, különösen most, hogy biztonsági falat építettek a palesztin területek köré, mely nagyban gátol a szabadságunkban. Van, aki erőszakkal válaszol erre, sokan munka nélkül maradnak, kilátástalan az életük, és megpróbálnak kivándorolni.
Tudjuk, hogy mindenekelőtt magunkon kell kezdeni a béke építését, ezért az idén sűrűbben találkoztunk. Egyik alkalommal Jeruzsálemben megtudtuk, hogy 200 méterre attól, ahol voltunk, két bomba robbant éppen az egyikünk háza előtt… Döbbent csend uralkodott, és mindnyájunk tekintetében ott volt a kérdés: “miért?”. Éppen előtte olvastam az akkori életigét: “Az én békémet adom nektek”. Néma egyetértésünkből spontán tört fel az ima és az ének Máriához, a Béke Királynéjához. Aztán lelkünk mélyéből megosztottuk egymással gondolatainkat. Az egyik fiatal így szólt: “Amikor megismertem a “Fiatalok az Egyesült Világért” mozgalom tagjait, meglepett, hogy igaz kapcsolat van közöttük, és nagy belső béke töltött el.”
Asunción (Paraguay): „Augusztus elsején kigyulladt egy nagy bevásárlóközpont, ahol több mint 400-an estek a tűz martalékául. Végtelen keserűséget és kétségbeesést találtunk ott. Családtagok százai keresték szeretteiket a felismerhetetlen holttestek között, vagy ástak a romok között, hogy megtalálják őket… Sokakkal együtt mi is nekiláttunk segíteni, ahogy csak lehetett. A pszichológia szakos hallgatók az áldozatok családtagjaival foglalkoztak, ápolónők, tűzoltók, orvosok a saját szakmájukban tevékenykedtek, mások az adományokat fogadták, vagy beálltak segíteni, ahol szükség volt rá. Azonnal elindítottunk egy imaláncot is a barátaink és ismerőseink körében.
Azóta több mint két hónap telt el, és még mindig szenvedjük a tűz következményeit: sok a sebesült, az árva gyerek és a megcsonkult család. De biztosak vagyunk Isten szeretetében, ami mindent legyőz, ez segít tovább.”
Szeged (Magyarország): „A Dugonics téren 2004. október 14-én „Együtt a békéért” címmel zenés kulturális összejövetelt szerveztünk az Emmanuel katolikus zenekarral és a karizmatikus közösséggel együtt. Az összejövetel célja elsősorban a békére való felhívás, gondolatébresztés volt. Amíg a kormányok azon dolgoznak, hogy katonailag és politikailag gátat vessenek a rossznak, érezzük és meggyőződésünk, hogy mi, egyének is felelősek vagyunk azért, hogy a béke – még ha oly törékeny is – megvalósuljon családjainkban, munkahelyeinken. A béke esten kb. 80-an lehettünk, többnyire fiatalok, de akik ott voltunk, mind emellett tettünk tanúságot.
Budapest (Magyarország): „Hihetetlen volt ez a két nap! Isten mindent a kezében tartott (Gondviselés XXL!), de kellett hozzá a fantáziánk és erőfeszítésünk is! Művészeti estet rendeztünk. Méltó volt a környezet, színvonalasak az előadások: zene, képek, versek, melyekből sugárzott a Lélek. Másnap voltunk a Szent János Kórház gyerekosztályán falat festeni. Nem volt könnyű „előkészíteni” a terepet, mert kevesen voltunk, és nem tudtuk akkorára felnagyítni a rajzokat a fénymásolóval, mint szerettük volna, így a helyszínen szabadkézzel alkottuk meg őket. (egyikünk sem hivatásos rajzoló… ) A folyosón dolgoztunk, s az egyik szobában, a kómából nemrég felébredt kislányát ápoló anyuka végig nyomon követte tevékenykedésünket. Az elején úgy tűnt, nem túl lelkes, elég zárkózott… De aztán ő is kinyílt, elkezdett mesélni, megcsodálta a rajzokat. S a végén örömmel újságolta, hogy lánya már három kanálnyit evett! Így mi is vele együtt örülhettünk.
A legjobb az, hogy a műveink mostantól fogva önállóan evangelizálnak, és sokakat mosolyra fakasztanak a kórházban!”
Két időpontban összesen 120 országból kapcsolódtak be a fiatalok egy telefonos konferenciabeszélgetésbe, melyben beszámoltak egymásnak kezdeményezéseikről és meghallgatták Chiara Lubich szavait:
A Pápa szavai jutnak eszembe, aki a fiataloknak ezt mondta: „Az emberiségnek sürgősen szüksége van olyan szabad és bátor fiatalok tanúságtételére, akik mernek az árral szemben haladni, és erővel, lelkesedéssel hirdetik Istenbe vetett hitüket”.
De hogyan lehettek szabad fiatalok? Ha továbbra is megújult lendülettel viszitek Isten szeretetét a világba, bárhol is vagytok, a családban, a barátok között, az iskolában, az egyetemen, a munkahelyen, akcióitok megvalósítása közben, akkor igazán szabadok vagytok önmagatoktól! Akkor valóban az árral szemben haladtok, sőt egy új áramlatot alkottok a földön, a szeretet és a tűz áradatát. Akkor valóban hirdetitek Istenbe vetett hiteteket a szavaitokkal – ha lehetőségetek van rá – és a cselekedeteitekkel mindig.
Kedves fiatalok, menjetek előre mindannyian együtt, és ne hagyjátok, hogy megállítsanak a nehézségek, amelyek persze léteznek, és mindig is létezni fognak, hanem inkább használjátok ugródeszkának az akadályokat egy nagyobb, mélyebb és igazabb szeretet felé!
Chiara Lubich
November 16, kedd, 15:57:00
Hírek – Az Egyesült Világ Hete 2004