A Fokoláre Mozgalom Indiában, Sri Lankán, Thaiföldön, Indonéziában és Malajziában élő tagjai közvetlenül is bekapcsolódtak a segélyakciókba.  A szökőársújtotta népesség megsegítésére világszerte gyűjtés zajlik a Mozgalom körében is.

Magyarországon a támogatásokat az Új Város Alapítvány számlájára lehet befizetni „támogatás Dél-kelet Ázsia” megjegyzéssel.
Számlaszám: 11705008-20430643

Aki távörökbefogadással szeretne segíteni, annak jelentkezését az újcsaladok@fokolare.hu címen várjuk.

A beérkezett támogatást (január 13-áig összesen 822.000 Ft-ot) a Fokoláre Mozgalom felelőseihez juttatjuk el az érintett országokban, akik azt a károsultak közvetlen megsegítésére, ill. más szervezetekkel együttműködésben végzett segélyakciókra fordítják.
(A nemzetközi gyűjtés eredményeképp eddig 70 ezer Euro folyt be a Mozgalom számlájára, de folyamatosan érkeznek a hírek újabb akciókról.)

NÉHÁNY HÍR AZ ÉRINTETT ÖVEZETBŐL:

Thaiföldön a Fokoláre Mozgalom tagjai kórházakban segítenek, vért adnak, tolmácsolnak a károsult turisták sokaságának. Bangkokból egy küldöttség utazott az ország déli részére, hogy elvigye a helyben összegyűjtött segélyszállítmányt és fölmérje, hogy a továbbiakban miben tudnának segíteni.
Dél-Thaiföldről az érintett terület püspüke, Prathan hangsúlyozta, hogy az anyagi segítség mellett nagyon fontos a lelki természetű segítség is, a szenvedőkért való ima erejéről beszélt. A Mozgalom tagjai biztosították őt arról, hogy a világ minden részén osztozunk ilyen módon a szenvedésükben.

A Fokoláre Mozgalom indiai közössége előszöris gyűjtést rendezett a katasztrófa sújtotta területek számára. Indiában és Sri Lankán az érintett területeken működő szerzetesekkel állnak kapcsolatban és együttműködnek velük. India déli részén a Mozgalom tagjai gyerekeket fogadtak az otthonukba.
Alex Dias püspökhöz tartoznak az Andaman és Nicober szigetek. Ő írja, hogy egyházmegyéjében tízezerre tehető a halottak száma.

Szingapúrban valódi szolidaritás-hullám indult el Indonéziáért, amelybe a Mozgalom is bekapcsolódott. Szumátra szigetén, Medanban a helyi egyházzal együttműködésben gyermekeket támogató projekteken dolgoznak.

KÉT LEVÉL INDIÁBÓL:

Alex Dias püspök úr írja december 30-án:

” … Egyházmegyémhez, a port blair-i egyházmegyéhez tartozik az egész Andaman szigetcsoport északon, és a Nicober szigetek délen (…) információim szerint az egyházmegyém területén  mintegy tízezren vesztették életüket, többnyire a Nicober szigeteken. Részleteket még nem tudunk, mert sem telefonon, sem másképp nem tudunk kapcsolatba kerülni (…) Az egyház dolgozói, a papok, szerzetesek, hittanárok hál’ Istennek épségben vannak, (…) de a templomok, plébániák, rendházak, iskolák teljesen tönkrementek a Nicober szigeteken. (…)
Az utóbbi húsz évben, mióta ennek az új egyházmegyének az élére kineveztek, hál’Istennek nagy fejlődésnek voltunk tanúi. Új plébániák, kolostorok, iskolák születtek. Most ezt a pusztítást látva azt kérdezem, vajon mit akar üzenni ezzel nekem, nekünk az Úr? Leborulok előtte és azt mondom: „FIAT VOLUNTAS TUA” (legyen meg a Te akaratod).
Folynak a segélyakciók. Emberek ezreit kellet elmenekíteni a Nicober szigetekről, akik repülővel és hajóval érkeztek Port Blairbe. Próbálunk mindent megtenni értük, segítjük a szenvedőket, akik a most fölállított különböző táborokban találtak menedéket. Belesajdul a szívünk, amikor a fájdalmaikról mesélnek. Sokan úszva menekültek meg, vagy valami fára kapaszkodtak fel, vagy éppen éjjel-nappal a dzsungelen át menekültek az óriáshullámok pusztítása elől. Tényleg szívfacsaró történeteket hallunk. (…) Ezek az első híreim, de a továbbiakban is tájékoztatni foglak benneteket.”

Madrasból írja egy gen
(a Fokoláre Mozgalomhoz tartozó fiatal):

‘…a végtelen fájdalom közepette mégis megtapasztaljuk a szeretetet az emberek között. A családok megnyitották otthonaikat, és befogadják azokat, akiknek semmijük sem maradt. A fiatalok összegyűjtik a halottakat és egyszerűen, de úgy temetik el őket, ahogy az méltó az Isten képére teremtett emberhez. A szerzetesek és szerzetesnők megállás nélkül dolgoznak, és vallási hovatartozástól függetlenül ők a biztos pont sokak számára. Az asszonyok folyamatosan rizst főznek, az orvosok sem állnak meg egy pillanatra sem. A szegények próbálnak segíteni azokon, akik még rosszabb körülmények között vannak. Bátyámmal együtt a benzinkutasok hálózatával „szükségcsomagokat” készítünk: egy kis gázfőző, tányérek, gyógyszer a víztisztításhoz, száraz levelekből készült szőnyeg, amin alhatnak, rizs és keksz a gyerekeknek, lencse… Az emberektől gyűjtünk rávalót, a boltokban pedig akciósan vásárolunk. Nem a saját tőkénkre számítunk, mert az gyakorlatilag kimerült, hanem a gondviselésre. Van egy kis autónk, azt is rendelkezésre bocsájtottuk az emberek szállításához. Megszerveztük és elkezdtük a segélyek szétosztását is… Én nem mehetek el innen a városból, mert a lakásunk tele van beteg vagy sérült felnőttekkel és gyerekekkel, őket ápoljuk, amikor hazaérünk a munk