„Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld.” (Mt 5,5) … …..

A hegyi beszéd, mely Jézus nyilvános működésének kezdetén hangzik el, a nyolc boldogsággal kezdődik. Ebben a hónapban a harmadik boldogságra összpontosítjuk figyelmünket.

 

„Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld.”

 

Ki szelíd? Aki nem izgatja fel magát a rossz láttán, és nem hagyja, hogy elragadják az indulatok. Képes arra, hogy uralja, féken tartsa reakcióit, különösen haragját, dühét. Szelídségének azonban semmi köze a gyengeséghez vagy a félelemhez; és nem huny szemet a rossz felett, nem is vállal cinkosságot vele. Ellenkezőleg, ez a szelídség nagy lelki erőt kíván, mely nem haragra és bosszúra, hanem a mások iránti tiszteletteljes, határozott és higgadt viselkedésre vezet.

A boldogságok között említett szelídséggel Jézus a provokáció egy új fajtáját indítványozza, azt, hogy tartsuk oda a másik arcunkat is, hogy tegyünk jót azzal, aki rosszat tesz nekünk, hogy adjuk oda a köntösünket is annak, aki a ruhánkat kéri… Így lehet a rosszat a jóval legyőzni. Akik így élnek, azoknak Jézus megígéri:

 

 „… övék lesz a föld.”

 

A föld örökségének ígérete egy másik hazára is utal. Arra, amelyet Jézus az első és utolsó boldogságban „Mennyek Országának” nevez: az Istennel való életközösség, a vég nélküli élet teljessége ez.

Már itt a földön boldog az, aki szelíd, mert már most megtapasztalja, hogy meg tudja változtatni a világot maga körül, elsősorban kapcsolatai átformálásával. Egy olyan társadalomban, ahol sokszor az erőszak, az arrogancia és az elnyomás uralkodik, az ilyen ember az „ellentmondás jele” lesz, árad belőle az igazság, a megértés, a tolerancia, a kedvesség, a mások iránti tisztelet.

A szelíd ember, miközben egy igazságosabb és igazabb – evangéliumi – társadalmat épít, felkészül arra, hogy örökségül kapja a Mennyek Országát, hogy az „új ég és új föld” polgára legyen.

 

„Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld.”

 

Ahhoz, hogy élni tudjuk ezt az életigét, elég, ha megnézzük, hogyan élt Jézus. Ő azt mondta: „Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű.”[1][1] Tanításában a szelídséget a szeretet jellemzőjeként mutatta be. Az igazi szeretet ugyanis, amelyet a Szentlélek áraszt a szívünkbe, „öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás”[2][2].

Igen: aki szeret, nem idegeskedik, nem siet, nem sért meg másokat, nem szitkozódik.

Aki szeret, uralkodik magán, kedves, szelíd és türelmes.

Az egész Evangéliumot áthatja a „szeretet művészete”, amit sok kisgyermek is megtanult. Tudom, hogy egy különleges dobókockával játszanak, melyet „szeretet-dobókockának” neveztek el. Minden oldalán egy mondat áll arról, hogy Jézus tanítása alapján hogyan szerethetünk: mindenkit szeretek, kölcsönösen szeretjük egymást, elsőként szeretek, eggyé válok a másikkal, Jézust szeretem a másikban, szeretem az ellenségemet. Reggel dobnak vele, és megpróbálják életre váltani, ami azon az oldalon áll. Elmesélik tapasztalataikat is.

Egy nap a 3 éves caracasi Francesco édesapja felháborodottan érkezett
haza, mert összetűzésbe került egy munkatársával. Feleségének is elmesélte a történteket, mire ő is megharagudott az illetőre. Francesco ekkor odavitte hozzájuk a kockáját, és ezt mondta: „Dobjatok a szeretet-dobókockával!”

Dobtak egyet. A kocka felső oldalán ez állt: „szeretem az ellenségemet”.

A szülők megértették…

 

Ha jobban belegondolunk, észrevesszük, hogy vannak olyan emberek, akik csodálatos szelídséggel élik meg hétköznapjaikat.

Több nagy személyiségnél láttuk, akik már itt hagyták ezt a földet – mint II. János Pál, Kalkuttai Teréz anya, Roger Schutz –, hogy olyan mértékben áradt belőlük a szelídség, hogy hatással voltak a társadalomra és a történelemre, példaként járva előttünk.

Chiara Lubich

Február 03, péntek, 16:48:59

Életige – Életige – 2005. november