“Közel az Úr mindenkihez, aki hozzá kiált, mindenkihez, aki tiszta szívből hívja.” (Zsolt 144,18) …  …

Isten szeretete egyetemes. Átöleli az egész univerzumot, figyel még a legkisebb teremtményére is. Istenhez írt himnusz ez a zsoltárvers, amiből vettük az igét: Ő “bővelkedik a szeretetben”, lehajol minden élőhöz, mert megesik rajta a szíve, gondjait látva.

A zsoltár szerint, amikor szüksége van táplálékra vagy bármi másra, Istenhez fohászkodik minden teremtmény. Ő pedig nagylelkűen kinyújtja feléjük adakozó kezét. Mindenkit gondjaiba vesz, támogatja a gyengét, nehogy elessen, az eltévedteket pedig a helyes útra segíti.

“Közel az Úr mindenkihez, aki hozzá kiált, mindenkihez, aki tiszta szívből hívja.”

Ő nem távoli Isten, aki magunkra hagy minket, aki közömbös az emberiség, az egyes ember sorsa iránt. Erről megbizonyosodhattunk számtalanszor. Igaz, előfordulhat, hogy nagyon messzinek tűnik. Magányosnak, bizonytalannak érezzük magunkat, és elveszünk az erőnket meghaladni látszó helyzetekben.

Ilyenkor lázadunk, bosszúsak vagyunk, netán gyűlöletet táplálunk egy-egy testvérünk iránt. Lelkünket egyre csak nyomasztja a családunkban vagy munkahelyünkön évek óta átélt helyzetek sokasága: a kisebb-nagyobb félreértések, az irigység, a féltékenység, a zsarnokoskodás. Megesik, hogy fojtogató légkörben élünk, egy szenvedélyekbe és karrierizmusba látszólag belekérgesedett világban, ahonnan mintha hiányozna minden ideál, igazság, remény.

Mintha így kiáltana szívünk: “Uram, hol vagy? Valóban szeretsz engem? Valóban szeretsz minket? Akkor mindez miért van?”

Ez az ige, íme, újra ébreszti bennünk a bizonyosságot, hogy életünk útjain sohasem vagyunk egyedül.

“Közel az Úr mindenkihez, aki hozzá kiált, mindenkihez, aki tiszta szívből hívja.”

Felszólít, hogy erősödjek meg hitemben: Isten létezik, és szeret engem. Minden cselekedetem és minden esemény kapcsán kimondhatom, ki is kell mondanom: szeret engem az Isten. Találkozom valakivel? Hinnem kell, hogy Isten akar nekem üzenni általa. Belekezdek egy munkába? Hinnem kell továbbra is az Ő szeretetében. Valamilyen fájdalom ér? Hitem azt mondja: Isten szeret engem. Örömök érnek? Isten szeret engem!

Itt van, velem van mindig. Tud rólam: osztozik minden gondolatomban, minden örömömben, minden vágyamban, velem hordozza az aggodalmaimat, életem minden megpróbáltatását.

“Közel az Úr mindenkihez, aki hozzá kiált, mindenkihez, aki tiszta szívből hívja.”

Hogyan élesszük újjá magunkban ezt a bizonyosságot? Íme, néhány javaslat:

Jézus maga mondta, hogy segítségül hívhatjuk Őt! Az Úr Péter csónakjában volt, amikor kitört a vihar. A tanítványok mégis magányosnak és védtelennek érezték magukat, mert aludt. Ezért szóltak neki: “Uram, ments meg minket, elveszünk!”, mire Ő lecsendesítette a szelet és a hullámokat.

A kereszten maga Jézus sem érezte többé az Atya közelségét. A leggyötrőbb imával fordult hozzá: “Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” Mégis hitt a szeretetében, és így újra ráhagyatkozott. Az Atya pedig feltámasztotta Őt a halálból.

Hogy növelhetjük még a hitünket abban, hogy Ő jelen van?

Úgy, hogy keressük magunk között. Megígérte, hogy jelen lesz ott, ahol ketten vagy hárman összejönnek az Ő nevében. Ezért azokkal, akik az igét élik, az evangéliumi kölcsönös szeretet jegyében találkozzunk, és osszuk meg a tapasztalatainkat! Így megízleljük majd jelenléte gyümölcseit: az örömöt, a békét, a fényt, a bátorságot.

Ő pedig itt marad mindannyiunkkal, velünk él, velünk munkálkodik tovább a mindennapokban.

Chiara Lubich

Június 30, péntek, 23:32:15

Életige – Életige – 2006. július