Hamarosan sor kerül Chiara Luce Badano (1971-1990) boldoggá avatására. A Szentszék XVI. Benedek pápa aláírásával közzétette a dekrétumot, amelyben elismerik az ehhez szükséges csodát.

Maria Voce, a Fokoláre Mozgalom elnöke e szavakkal jelentette be a hírt a mozgalom tagjainak szerte a világon:

„Most tették közzé XVI. Benedek pápa aláírásával a hivatalos dekrétumot, amelyben elismerik, hogy a mi genünk, Chiara Luce Badano bejárta az életszentség útját. Közeleg tehát a boldoggá avatása. Mozgalmunk tagjai közül ő az első, aki eljutott ide. Arra bátorít minket, hogy higgyünk az evangélium logikájában, abban, hogy a földbe hullott búzaszem, amely elhal, sok termést hoz. Ragyogó példája segíteni fog bennünket, hogy megismertessük a karizma fényét, és hírül adjuk a világnak, hogy Isten a Szeretet.”

Ki volt Chiara Luce?

Észak-Olaszországban Sasselloban született 1971. október 29-én, szülei hosszú várakozása után. Egyszerű és vallásos családban nevelkedett. Sokféle adottsággal rendelkezett, szép és sportos lány volt. Barátai egyszerre mindennapinak és különlegesnek tartották őt. Csatlakozott a Fokoláre Mozgalomhoz, és gen lett. Chiara Lubich lelkisége által fölfedezte, hogy Isten Szeretet, Ő lett életének ideálja, és elhatározta, hogy minden pillanatban szeretetből az Ő akaratát akarja teljesíteni. Mély kapcsolatban állt Jézussal, és őt fedezte fel a mellette lévőkben is. Különös szeretettel fordult a kisebbek, az alázatosak és a szegények felé, pl. az Afrikában élő kisgyermekek felé, az volt az álma, hogy orvosként közöttük éljen.

Tizenhét éves korában csont-daganatot találtak nála: szembenézett a betegséggel, és mindent Isten szeretetére bízott. A fájdalmak közepette ezt ismételte: „Ha te akarod, Jézus, én is akarom.” Aki csak felkereste őt, derűt, békét és örömet tapasztalt. „Chiara Luce” – ahogy Chiara Lubich nevezte őt – egy üzenetet intézett kortársaihoz: „A fiatalok a jövő. Én nem futhatok tovább, de át szeretném nekik adni a fáklyát, ahogy az Olimpiákon szokás. Egy életük van, és azt megéri jól leélni.”

1990. október 7-én e szavakkal búcsúzott el édesanyjától: „Légy boldog, mert én az vagyok!”

Élete egy feltétel nélkül kimondott igenről tanúskodik, igenről Isten szeretetére, melyet kiskorától fogva ismételt, olyan igenről, amely a betegséget az Élet teljességére vezető fénylő úttá tudta átalakítani. Életszentségének híre azonnal szárnyra kapott, és azóta is terjed.

Boldoggá avatását Livio Maritano, Acqui püspöke indította el 1999-ben. Ebben fontos lépést jelent, hogy most csodának ismertek el egy Triesztben történt gyógyulást.

Fényképek a www.focolare.org galáriájában találhatók.
További információk: www.chiaralucebadano.it – www.focolare.org