Chiara 50 évvel ezelőtti magyarországi látogatásának évfordulóján a Fokoláre Mozgalom elnöke meglátogatja a magyarországi közösséget

Interjú Tanino Minutával, aki egyike volt azoknak, akik az egység ideáljáról tanúságot tettek a magyar népnek.

Tanino Minuta olasz nyelvtörténet tanár, sok évig élt Magyarországon, a pécsi Janus Pannonius Egyetem italianisztika szakán tanított. Megkértük, meséljen nekünk emlékeiről azokból az időkből, amikor az első fokolár megnyílt magyar földön.

Milyenek voltak az első benyomásaid Magyarországról?

1980 októberében érkeztem és 16 évet éltem Magyarországon.  Azért küldött a Mű, hogy megnyissam a férfi fokolárt Budapesten. Nem volt egyszerű az akkor még kommunista országban. A Külügyminisztérium biztosított számomra ösztöndíjat, hogy gyermekirodalomi kutatásokat folytassak. Kezdetben főleg a fővárosban éltem, ahol az 1956-os forradalom nyomai még láthatóak voltak az épületeken, de talán még inkább az emberek szívében. Keserű csalódottságot, megaláztatást tapasztaltam, de ami még ennél is félelmetesebb volt: gyanakvást mindennel és mindenkivel szemben.

Mit jelentett számodra ez a tapasztalat?

Isten nagy ajándékát éltem meg. El kellett veszítenem a kultúrámból eredő társadalmi szokásokat, kapcsolataimat, ami igazából lehetőséget jelentett arra, hogy egy belső dinamikával rendelkező közösséget éljünk meg a magyarokkal. Jobban megértettem a Fokoláre Mozgalom módszerét, célját és küldetését, azt, hogy a kapcsolatok gyökerénél tevékenykedjen, létrehozza azokat a feltételeket, ahol igazi kapcsolatok születnek, növekednek és a társadalmat építik, fejlesztik. Az egységet újra helyreállítani – ez volt a cél és ott lehettem ennek a forradalomnak a születésekor. A Szentlélek megtapasztalása volt, ahogyan David Maria Turoldo megfogalmazta: „a szél, mely nem hagyja, hogy a por lerakódjon

Mielőtt elutaztam volna Magyaror-szágra, Chiara egy ajándékot nyújtott át nekem, ezekkel a szavakkal: „A budapesti fokolár számára”. Igazából egy jókívánság volt: „Csodákat fogsz látni!”.  Igen, csodákat láttam. Láttam, hogy „a Lélek lefújja a port” és a „lehetetlen lehetségessé vált.”

Tényleg lehetségessé vált a lehetetlen?

Láttam azt a családokból, papokból, néhány lányból és fiúból, gyerekekből álló kis csoportot, akik élték a Mozgalom lelkiségét. Olyan közösség volt, melyet a szeretet rendezett el, pontosan úgy, ahogy Chiara mondja: „Semmi sem rendezettebb annál, amit a szeretet rendez el, és semmi sem szabadabb annál, amit a szeretet egyesít.”

Ma a Fokoláre Mozgalom jelentősen elterjedt Magyarországon. Mit kívánsz  nekünk Maria Voce látogatása kapcsán?

A magyar nép rá jellemző szívélyességből és nemeslelkűségből adódóan nem hagyja, hogy az emberhez nem méltó ideológiák hálójában elvesszen. Biztos vagyok benne, hogy Maria Voce látogatása nem csak az ő számára lesz nagy ajándék, hanem a magyar nép és az egész Mozgalom számára is.

Az országot és a koronát Szent István király Máriának ajánlotta, ami történelmi és lelki szempontból felelősséget jelent, de azt is mondanám, hogy épp azért, amit a nemzeti himnusz mond: „megbűnhődte már e nép a múltat, s jövendőt”, sokat adhat más nemzeteknek. Azt kív