Éljük a karizmát – 6: Harmónia és környezet
Az egység lelkiségének ez az aspektusa a szépséget fejezi ki, mely az igazság ragyogásává, élet-, lakberendezési és öltözködési stílussá válik. A harmónia által fedezzük fel «a szépséget, mely meg fogja menteni a világot»
«Minden tárgyról, darabról tudnunk kell, hogy miért van az otthonunkban», ismételte Marilen Holzhauser az egyik első fokolarina. A mértékletesség, a lényeg szem előtt tartása vo
lt Chiara Lubich első társnőinek az élet-, lakberendezési és öltözködési stílusa. A szép tárja fel annak a virágnak a titkát, mely csak annyit használ fel, amire szüksége van és ezáltal mutatja meg valóságos szépségét. A szépség így válik az igazság ragyogásává. A harmónia által fedezzük fel «a szépséget, mely meg fogja menteni a világot» és a világot, mely meg fogja menteni a szépséget.
A Diognetushoz írt levélben az első keresztényekről ezt olvassuk: „Ott laknak a görögök és barbárok városaiban, ahogy kinek-kinek a sorsa rendelte és öltözködésben, táplálkozásban, az élet más dolgaiban alkalmazkodva az őslakók szokásaihoz csodálatos és egyaránt hihetetlennek látszó életformával tűnnek fel”.
Mindez hatással van azok életére, akik az egység lelkiségéhez csatakoznak. A Máriapoli központok, ahol kongresszusokat és képzéseket tartanak, a modelltelepülések, a városkák –35 van az egész világon-, ahol arra törekszenek, hogy a társadalmi kapcsolatokat a maguk emberi teljességében éljék meg, az Ave és Azur elnevezésű iparművészeti műhelyek termékei, a művészek rendszeres találkozói, a festők, zenészek, zongoraművészek, balett táncosok, mind-mind Istennek azt a folyamatos újdonságot akarják kifejezni, hogy Ő a szépség és a harmónia forrása.
Chiara Lubich ezt írta: „Az igazi művész nagy ember: mindenki ezt mondja, akkor is, ha kevesen vannak a műértők, de mindenkiben ott van a szép iránti vonzódás és a csodálat. A művész bizonyos értelemben a Teremtőhöz hasonlít. Az igazi művész szinte ösztönös technikával rendelkezik és úgy használja a színeket, a hangjegyeket, a köveket, mint ahogy mi használjuk a lábunkat, amikor gyalogolunk. A művész a lelkében összpontosít, ahol egy benyomást, egy gondolatot szemlél, amit magából ki akar fejezni. Ezért a művész, Istennel szembeni emberi kicsiségének végtelen korlátaival és ebből következően a két „teremtett” dolog végtelen különbözőségével, bizonyos értelemben olyan valaki, aki újrateremt, újra alkot. A műremekek igazi „rekreációk” lehetnének az ember számára, melyeket mások hoztak létre. Sajnos az igazi művészek hiánya miatt az ember többé-kevésbé a mozik, szinházak, varieték üres fantáziálgatásában szórakozik, ahol a művészetnek sokszor nincs helye.
Az igazi művész – folytatja Chiara – Isten remekműve és bizonyos értelemben remekműveivel, melyek a természethez képes játékszerek, Isten lényegét mutatja be és felfedi a Teremtő szentháromságos nyomát a természetben: az anyagot, melynek a törvény ad formát és szinte a természet evangéliuma és az életet, mely szinte az előző kettő egységének a következménye. Ez az együttes aztán olyan valami, ami tovább él és felkínálja Isten egységének, az élők Istenének a képét. A nagy művészek alkotásai nem halnak meg és ebben mutatkozik meg nagyságuk, mert a művész gondolata bizonyos értelemben tökéletes módon kifejezésre jut a vásznon vagy a kőben, mert valami élőt hozott létre”.
Szeptember 12, hétfő, 00:00:00
Hírek – Éljük a karizmát – 6: Harmónia és környezet