Chiara Lubich csak egyedül Istent választotta és könyveit felvitte a padlásra. Ebből a radikális döntésből született meg szívében egy fény, az egység lelkisége. A Szentlélek új karizmája volt ez a mai világ számára.

A negyvenes években  Chiara Lubich egyik levelében ragyogó gondolatokat írt: «Nézd, olyan lélek vagyok, aki áthalad ezen a világon. Sok szép és jó dolgot láttam és mindig csak ezek vonzottak. Egy napon (egy meghatározhatatlan napon) láttam egy fényt. Úgy tűnt, hogy minden szép dolognál szebb volt és követtem. Észrevettem, hogy az Igazság volt».

 A tanítói oklevél megszerzése után az volt a vágya Chiara Lubichnak, hogy Velencében a katolikus egyetemen tanulhasson. Azt gondolta: «Katolikus egyetem, tehát Istenről fognak beszélni és sok dolgot megtanítanak Istenről». Egy pályázati kiírás lehetővé tette, hogy harminchárman ingyen tanulhassanak. Chiara a 34. volt. Úgy tűnt számára, hogy nagy lehetőségtől esett el. Miközben sírt, egy hang megszólalt meggyötört szívében: «Én leszek a mestered!».

A tanulmányok tekintetében ez a belülről fakadó válasz adja meg a kiindulási pontot.

 Később, 1980-ban még ezt fűzte hozzá:
«Jézus már 1944-ben azt kérte tőlem, hogy hagyjam abba tanulmányaimat, és vigyem fel a könyveimet a padlásra. (…) Szomjaztam az igazságra és láttam, hogy nincs értelme azt a filozófiai tanulmányokon keresztül keresni, amikor megtalálhatom Jézusban, aki a megtestesült igazság. Abbahagytam tehát tanulmányaimat, hogy Jézust kövessem. (…) Ez az epizód előjele volt annak, ami idővel kivirágzott a Fokoláre Mozgalomban. Láttuk, hogy felragyogott egy fény, de ez egy életnek volt a lelke. (…) Később azután a lemondás vagy jobban mondva azután a döntés után, amit Isten tőlem kért, a fény valóban bőségesen áradt. Ebben a fényben fedeztük fel, azt a lelkiséget, amelyet Isten tőlünk akart és ez a fény alakította napról-napra fejlődő Művet. Ezt a fényt „bölcsességnek” neveztük.  (…) Megértettük, hogy alapvetően a bölcsesség képezte az új tanulmányainkat, Mária Műve minden tagjának tanulmányait. (…) Bár már 43-44-ben abbahagytam tanulmányaimat, 1950-ben mégis szükségét éreztem annak, hogy újra kezembe vegyem a könyveket, és teológiát tanuljak. Annak a fontosságát láttam, hogy ennek az időszaknak a sok-sok megsejtését biztos alapokra helyezzem».

Sok olyan hely van, ahol megvalósul az egység kultúrája, például a “Abba Iskolában”, amely az egység lelkiségéből fakadó tanítással foglalkozik. Az egység karizmája sok kezdeményezésnek a forrása, mely áthatja a gondolkodás és az élet különböző területeit.

 A Fokoláre Mozgalmon belül működő Mária Egyetem célja az, hogy biztosítsa a tagok számára az alapvető teológiai képzést.

Sokféle képzés működik, melyek a Fokoláre Mozgalom speciális céljaira irányulnak.

A kiadói tevékenységet illetően említésre méltó a kéthetenként megjelenő olasz nyelvű Città Nuova lap és a 32 nyelven publikálásra kerülő testvérlapok, köztük az Új Város.

2008-ban nyitotta meg kapuit a Sophia Egyetem Loppianóban. (Incisa Valdarno/Firenze).

Szeptember 20, kedd, 00:00:00

Hírek – Éljük a karizmát – 7: Bölcsesség és tanulmányok