Egység, ez az a szó, mely leginkább jellemzi a Fokoláre Mozgalmat. A kommunikáció négy elve segít abban, hogy létre jöjjön a közösség. Ez a módja annak, hogy eljussunk az egységre.

A Fokoláre Mozgalom jellegzetessége a közösség és az egység, mely a megélt Ige következménye valamint annak is, hogy az Igével kapcsolatos tapasztalatainkat kommunikáljuk. Chiara Lubich ezt írja: «A Mozgalom nem létezett, aztán megszületett. Aki létre hozta, tudjuk, a Szent Lélek volt, aki nagyon pontosan cselekedett. Az első fokolarinákat olyan helyzetbe hozta, hogy az evangélium nagy, mondhatnám egyedülálló hangsúlyt kapott. A Szent Lélek szavai megvilágosították és arra ösztönözték őket, hogy éljék azokat». «És mi volt ennek a hatása? – tette fel a kérdést Chiara –Tudjuk, minden elképzelést felülmúló és csodálatos: a radikálisan megélt Ige, a komolyan vett Ige következtében megszületett egy közösség, a Fokoláre Mozgalom, mely gyorsan növekedett, gyorsan elterjedt Trento környékén több mint száz településen.

Emberek, akik korábban nem ismerték egymást, úgy éltek, mint egy család, keresztények, akik közömbösek voltak egymás iránt, eggyé lettek. Isten Igéje ezt a csodát viszi, viheti  végbe: látható közösséget hoz létre».

Egység ez az a szó, mely leginkább jellemzi a Fokoláre Mozgalmat. Egység, mely önmagában közösség és kommunikáció. Egység, mely folyamatosan kéri a kommunikációt, hogy mindig naprakész legyen. A kommunikációs eszközök is az egység szolgálatában állnak, mint például a Città Nuova elnevezésű olasz lap, melynek 38 testvérlapja van és 24 nyelven jelenik meg, hasonlóan a Gen’s címet viselő laphoz, mely a kispapokat szólítja meg, az Egység és Karizmák, mely a szerzetesek lapja.

Chiara Lubich 2000-ben ezt mondta, amikor kommunikációs szakemberek kongresszusán beszélt és négy elvet ajánlott fel nekik: Az első: «A kommunikáció lényegi dolog. Az a törekvés, hogy az Evangéliumot a hétköznapokban éljük meg és az Igéhez kapcsolódó tapasztalatok megosztjuk egymással, mindig is és most is a kommunikáció elválaszthatatlan elemei, vagyis, elmondjuk a lépéseket és a gyümölcsöket, mivel a törvény azt mondja, hogy úgy szeressük a másikat, mint önmagunkat. Úgy gondoljuk, hogy az, amit nem mondunk el, meghal. De amit megéltünk, ott kigyullad a fény annak számára, aki beszél és annak számára is, aki meghallgatja a beszélőt  és a tapasztalat megmarad az örökkévalóságnak. Szinte hivatással rendelkezünk arra, hogy kommunikáljunk».

A második az eggyé válás. «Ahhoz, hogy kommunikálni tudjunk, érezzük, hogy eggyé kell válnunk azzal, akit meghallgatunk.  Amikor beszélünk vagy egy témát adunk elő, nem korlátozódunk csupán arra, hogy gondolataink tartalmát kifejtjük, hanem előtte tudni akarjuk, hogy kiknek beszélünk, meg akarjuk ismerni a hallgatóságot, a közönséget és azt, hogy milyen igényeik, vágyaik és problémáik vannak. Közben fontos az is, hogy bemutatkozzunk, elmondjuk, miért akarunk beszélni, mik az indítékaink, milyen hatást gyakorolnak ezek ránk. Mindezzel egy bizonyos kölcsönösséget teremtünk meg. Ha így teszünk, akkor mondanivalónkat nem csak intellektuálisan fogadja be a hallgatóság, hanem részesévé válik és osztja nézeteinket».

Aztán fontos az is, hogy «hangsúlyozzuk a pozitívumot.  Ez mindig is a stílusunk volt, hogy fénybe helyeztük mindazt, ami jó. Tudatában voltunk annak, hogy végtelenül jobban építkezünk azzal, ha aláhúzzuk a jót, állhatatosan kitartunk a jó dolgok és a pozitív távlatok mellett, mintha megállnánk a negatívumok miatt, akkor is, ha annak, akinek felelőssége van, szent kötelessége a hibák, korlátok és a bűnök megfelelő módon történő bejelentése».

És végül: «Az ember számít és nem a médium, mely egyszerű eszköz. Azért, hogy az egységet elvigyük mindenhova, szükség van mindenekelőtt arra az elengedhetetlen eszközre, aki  az ember, új ember, hogy elmondhassuk Szent Pállal, aki elfogadta Krisztus megbízatását, hogy a világban kovász, só és fény legyen».

Október 05, szerda, 09:12:22

Hírek – Éljük a karizmát – 8: egység és a kommunikációs eszközök