Fokoláre Mozgalom

 „Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen.”        …(Jn 10, 10)  ………. Jézus gyakran szólt példabeszédekben és képekben. Egyszerű és hatékony eszköze volt ez ahhoz, hogy a legmélyebb igazságokra tanítson. Hallgatóságát a hétköznapi élet eseményeire emlékeztette az a pásztorról és a nyájáról szóló hasonlat, amely ennek az életigének a kerete. Jézus tolvajokról és rablókról beszél, akik mohó farkasok módjára szétkergetik a nyájat. Önmagát a jó pásztorhoz hasonlítja, aki valóban szereti juhait, vezeti és … Tovább…

“Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” (Mt 27,46)     … … Életünk nagy titka a fájdalom. Szeretnénk elkerülni, de előbb vagy utóbb ránk talál. A hétköznapi tevékenységünket megmérgező egyszerű fejfájásban, a rossz útra tért gyermekünk miatti fájdalomban, a munkahelyi kudarcban, a barátunkat vagy családtagunkat ért autóbalesetben, a sikertelen vizsga megaláztatásában, a háborúktól, a terrorizmustól vagy a környezeti katasztrófáktól való félelemben… Tehetetlenek vagyunk a fájdalommal szemben. Még az is, aki mellettünk van és szeret minket, sokszor képtelen … Tovább…

 „Amint az Úr megbocsátott nektek, ti is úgy tegyetek!” (Kol 3,13)   Közeledik a karácsony. Hamarosan eljön az Úr. A liturgia pedig arra indít bennünket, hogy készítsük elő az útját. Jézus, aki kétezer évvel ezelőtt belépett a történelembe, most a mi életünkbe szeretne belépni, de az út bennünk tele van akadályokkal. El kell egyengetnünk a halmokat, el kell görgetnünk a sziklákat. Milyen akadályok zárhatják el Jézus útját? A lelkünkből eredő minden olyan vágy, amely nem … Tovább…

 „Igyekezzetek bejutni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak.” (Lk 13,24) Jézus a Mennyországot többször is lakomához, a terített asztal köré gyűlt családhoz hasonlítja. Emberi életünknek ugyanis ezek a legszebb, legmeghittebb pillanatai. A kérdés az, hányan léphetnek be a Mennyországba, hányan foglalhatnak helyet a „lakoma termében”? Egy nap ezt a kérdést teszi fel Jézusnak valaki: „Uram, kevesen vannak, akik üdvözülnek?”[1][1] Ő, mint máskor, most sem éri be a puszta … Tovább…

 „Ha szerettek engem, megtartjátok parancsaimat.” (Jn 14,15)   Jézus az utolsó vacsorán, mielőtt otthagyná övéit, hogy visszatérjen az Atyához, a legerősebb és legtartósabb kötelékkel szeretné őket önmagához és egymáshoz kötni: a szeretettel. Ő a „végsőkig”[1][1] szeret, a legnagyobb szeretettel, olyannal, amely képes az „életét adni”[2][2]. Viszonzásul hasonló mértékű szeretetet kér. Az a szeretet, amelyet Ő vár, nem egyszerűen érzelem. Azt kéri, hogy tegyük meg akaratát, amelyet parancsolataiból ismerünk: ez mindenekelőtt a testvér iránti szeretetet és … Tovább…

 „Ne gondoljatok a régi dolgokra, és az elmúltakra ne figyeljetek! Íme, én valami újat viszek végbe.” (Iz 43,18-19) Rajzos életige fiataloknak: fényképes, rajzos   gyerekeknek: kiszínezhető   A babiloni fogság idején Izrael népe vágyakozva gondolt vissza a múltra, arra a dicsőséges korra, amikor Isten erős jobbja kiszabadította őseiket az egyiptomi rabszolgaságból. Most viszont az a gondolat kísérti őket, hogy Isten nem küld számukra még egy Mózest, és nem művel olyan nagy csodákat, mint egykor. Emiatt … Tovább…

“Itt vagyok, engem küldj!” (Iz 6,8) Rajzos életige fiataloknak: fényképes, rajzos   gyerekeknek: kiszínezhető   A Krisztus előtti nyolcadik században Izrael népe kritikus időszakot élt át. Isten, akit a zsidó hagyomány JHWH-nak (Jahvénak) hívott, olyan prófétát keres, aki az Ő nevében szól a néphez, hírül adva Emmánuel, “velünk az Isten” szabadító eljövetelét. Ezért teljes méltóságában jelenik meg a templomban imádkozó Izajásnak. A hatalmas Isten színe előtt a próféta átérzi semmiségét és bűnös voltát, és így … Tovább…